Hajaj.. bizony, bizony.. takarítunk nagy erőkkel. Először a konyhát, immáron második hete. Olyan lyukakba is benéztünk, amiről azt sem tudták az elődeink, hogy létezik.. és mit találtunk ott? Koszvilágot, csótányhadat, zsírhegyeket. A sütőn már a zsíroldó sem segít, szegény sütő. Ajánlottak valami atomfegyvert, ami leviszi a tíz év alatt ráégett zsírréteget. Igaz, hogy kell hozzá nyolc pár gumikesztyű egyszerre meg gázmaszk, de állítólag tényleg hatásos. Nem tudom. A mosószóda jobbnak hangzik, de olyant meg nálunk nem kapni, tehát marad az atom. Csótányt is irtunk. Hajj.. nem könnyű az albérlők élete. De majd csak vége lesz egyszer, majd csak kitisztul minden, eltűnnek a bogarak és a fűtés is megérkezik. "A remény olyan madár, ami várja már a hajnalt, de énekel mikor még sötét van."