Nem értek a politikához, sem a gazdasághoz. Mégis sokszor kell állást foglalnom olyan kérdésekben, amit nem szeretnék. Legutóbb a családi adózás és gyermektelenségi adó témája került elő. Személyszerint maximálisan támogatom a családi adózást, mert más országokbnan is működik, mert munkára kényszeríti azokat is, akik nem dolgoznak csak gyerekeket szülnek nyakra-főre, aztán meg legeltetik őket itt-ott, ahol semmi jó nem ragad rájuk, max. a kosz. Ez sok problémát megoldana, at államnak nem lenne sokkal kevesebb bevétele, a családoknak viszont jóval könyewbb lenne az élete. A családi adózás lényege, hogy nem egyénenként adózunk egyenként, hanem családként, egyösszegben számítva a bevételeket és figyelembe véve a gyerekek számát. Ehhez az kell, hogy az embernek legyen miből adózni, vagyis legalább egy szülőnek rendes, bejelentett állása legyen és ne feketén működjön vagy élősködjön az államon. Persze fölmerül a kérdés, hogy mi van azokkal, akiknél mindkét szülő munkanélküli. Erre én azt mondom, hogy nagyon ritka az, amikor munka és képzettség nélküli emberek összeházasodnak és gyerekeket vállalnak, tehát legalább az egyik rendelkezik vagy képzettségeel vagy munkával, vagy mindkettővel, tehát az, hogy valaki átmenetileg munkanélküli az nem jelenti, hogy később nem lesz munkája.

A gyermektelenségi adó ötlete szerintem nem rossz, de nagyon ki kell dolgozni. Elsődleges célja ne az legyen, hoyg növeljük a szülési kedvet,mert mindenki azt csinál, amit akar. Szerintem ez azért lenne jó, mert okos emberek kiszámolták, hogyha egy ember egyedül él és hal meg, akkor az összességében sokkal többe kerül az államnak, mintha megházasodott volna és gyerekeket vállat volna. Legyen szabad egyedül élni, aki így dönt, hát hajrá. Viszont szembesülnie kell azzal, hogy ez másoknak kerül több pénzébe, és ha szeretne a szociális juttatásokból, amiket mások is megkapnak, akkor fizessen többet, hiszen az állam is többet költ rá. Egyedül élni luxus, amit meg kell fizetni.